Petefészekciszta

Petefészekciszta lényegében folyadékkal töltött tüszők, amelyek a petefészkek felszínén vagy belsejében alakulhatnak ki. Ezek a ciszták meglehetősen gyakoriak, és a legtöbbjük jóindulatú, ami azt jelenti, hogy nem rákosak.

A petefészekciszták tünetei

A petefészekciszták leggyakoribb tünetei:

• Alhasi fájdalom: tompa vagy éles fájdalom, amely összefügghet a menstruációval vagy anélkül is jelentkezhet.
• Kellemetlenség vagy nyomásérzés a medencében: A ciszták nyomást vagy teltségérzetet okozhatnak a medencében.
• Rendellenes vérzés: Néhány ciszta rendszertelen vérzést okozhat a menstruációs időszakon kívül.
• Vizelési problémák: Nagyobb ciszták nyomást gyakorolhatnak a hólyagra, és vizelési nehézségeket okozhatnak.
• Rendellenes szőrnövekedés: A ciszták hormonális egyensúlyzavart okozhatnak, ami fokozott szőrnövekedéshez vezethet a testen.

Hogyan jelentkeznek a petefészekciszták?

• Tünetmentesen: Néhány ciszta kicsi és tünetmentes lehet, így véletlenül, nőgyógyászati vizsgálat során derül ki.
• Fájdalom és kellemetlenség: Nagyobb vagy problémás ciszták fájdalmat és kellemetlenséget okozhatnak a medencében.
• Komplikációk: Egyes esetekben a ciszták megnőhetnek és szövődményeket okozhatnak, mint például a repedés vagy a torzió, amely meglehetősen súlyos állapot.

Mi okozhat petefészekcisztát?

A hormonális egyensúlyhiány az egyik fő oka a petefészekciszták kialakulásának, különösen a funkcionális cisztáknak. A funkcionális ciszták közé tartoznak a tüszőciszták (amelyek a tüsző növekedésének következményeként alakulnak ki, és az ovuláció során kipattanhatnak) és a luteális ciszták (amelyek akkor alakulnak ki, ha a menstruáció során a corpus luteum nem reped fel, ami a petesejt felszabadulása után megmarad), amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a normál menstruációs ciklussal és a petefészkek hormonális aktivitásával.

Mi történhet, ha egy petefészekciszta megreped?

Egy petefészekciszta megrepedése különböző tünetekkel és következményekkel járhat a ciszta típusától, méretétől és attól függően, hogy milyen folyadékot tartalmaz:

• Fájdalom: A ciszta megrepedése hirtelen, éles fájdalmat okozhat az alhasban. A fájdalom egyoldali lehet, de kiterjedhet az egész medence területére is.
• Folyadék a hasüregben: A ciszta megrepedésekor a benne lévő folyadék a hasüregbe kerülhet. Ennek a folyadéknak a típusa lehet:
  • Szerózus folyadék: Ez egy tiszta vagy világossárga folyadék, amely a funkcionális cisztákban (tüszőciszták vagy corpus luteum ciszták) a leggyakoribb. Ez a folyadék általában ártalmatlan, és a szervezet komplikációk nélkül felszívja.
  • Vér: Ha a ciszta vért tartalmaz (például vérzéses vagy endometriális ciszta), a hasüregbe való vérzés fájdalmat és irritációt okozhat. Bizonyos esetekben a vérzés súlyos lehet, és orvosi beavatkozást igényelhet.
  • Genny vagy egyéb fertőző folyadék: Fertőzött ciszták megrepedése esetén genny szabadulhat fel, ami a hasüreg fertőzéséhez és hashártyagyulladáshoz vezethet.
• További tünetek: hányinger, hányás, gyengeség, szédülés vagy sokk, ha a vérzés intenzív.

Megakadályozhatja-e a petefészekciszta a teherbe esést?

Igen, a petefészekciszta bizonyos esetekben befolyásolhatja a nő teherbeesési képességét, de nem mindig van így. Ez függ a ciszta típusától és méretétől, valamint annak elhelyezkedésétől és attól, hogy okoz-e további szövődményeket. Íme néhány kulcsfontosságú tényező, amelyeket figyelembe kell venni:

• Funkcionális ciszták: A leggyakoribb petefészekciszták a tüsző- és corpus luteum ciszták, amelyek általában a menstruációs ciklus során alakulnak ki. Ezek a ciszták általában ártalmatlanok, és gyakran maguktól eltűnnek. A legtöbb esetben nem befolyásolják a termékenységet.
• Policisztás petefészek szindróma (PCOS): A policisztás petefészek szindróma olyan állapot, amelyben a nőknek sok apró cisztája van a petefészekben. A PCOS hormonális egyensúlyzavarokkal jár, és problémákat okozhat az ovulációval, ami megnehezítheti a teherbeesést.
• Endometriális ciszták (endometriómák): Az endometriómák befolyásolhatják a termékenységet azáltal, hogy megzavarják az ovulációt vagy károsítják a petevezetékeket.
• Dermoid ciszták és cisztadenómák: Ezek ritkább ciszta típusok, amelyek nagyra nőhetnek és kényelmetlenséget vagy szövődményeket okozhatnak, ha korlátozzák a petefészek véráramlását, vagy nyomást gyakorolnak más szervekre.

Mi segít a petefészekciszták ellen?

Az Indol-3-Carbinol (I3C) egy olyan vegyület, amely természetes módon megtalálható bizonyos zöldségekben, mint a brokkoli, kelkáposzta vagy káposzta. A kutatások szerint az I3C segíthet fenntartani a hormonális egyensúlyt a szervezetben, ami csökkentheti a petefészekciszták kialakulásának kockázatát:

• I3C támogatja az ösztrogén átalakulását kevésbé aktív formákra, ezzel csökkentve az ösztrogén túlzott aktivitását, ami hozzájárulhat a hormonfüggő ciszták kialakulásához.
• I3C antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek csökkentik a gyulladást és az oxidatív stresszt a petefészek szöveteiben, ezáltal hozzájárulva a ciszta kialakulásának csökkentéséhez.
• I3C támogatja az apoptózist (programozott sejthalál) az abnormális sejtekben, ami segíthet a patológiás ciszták csökkentésében vagy megelőzésében.
• I3C gátolja a petefészek cisztás sejtek növekedését. A rendellenes sejtek növekedésének gátlása csökkenti a kontrollálatlan osztódás és ciszta kialakulás valószínűségét.
• I3C támogatja a májban a hormonok és toxinok méregtelenítéséért felelős enzimek aktivitását. Ez a méregtelenítő tevékenység hozzájárulhat a hormonális egyensúlyhiány és a ciszta kialakulásának csökkentéséhez.
• I3C hatással van számos sejtszignálási útvonalra, beleértve a sejtciklus és apoptózis szabályozásában részt vevőket. Ez hozzájárulhat a sejtek normál működésének fenntartásához és a patológiás ciszták kialakulásának megelőzéséhez.

Ezek a mechanizmusok együtt segítenek szabályozni a hormonális egyensúlyt, csökkenteni a gyulladást és támogatni a petefészek sejtek egészségét, ezzel csökkentve a petefészekciszták kialakulásának kockázatát.

Források:

1. Reed, G. A., Arneson, D. W., Putnam, W. C., et al. (2006). Single-dose and multiple-dose administration of indole-3-carbinol to women: Pharmacokinetics based on 3,3′-diindolylmethane. Cancer Epidemiology Biomarkers & Prevention, 15(12), 2477-2481.
2. Michnovicz, J. J., Bradlow, H. L., & Telang, N. T. (1997). Effects of 3,3′-diindolylmethane (DIM) on estrogen metabolism in vitro and in vivo. Biochemical Pharmacology, 55(6), 877-886.
3. Aggarwal, B. B., Ichikawa, H., & Malani, N. (2006). The anticancer potential of curcumin and other nutraceuticals. In Anti-Inflammatory and Anti-Allergy Agents in Medicinal Chemistry (Formerly Current Medicinal Chemistry-Anti-Inflammatory and Anti-Allergy Agents), 6(3), 195-208.
4. Li, Y., & Sarkar, F. H. (2002). Induction of apoptosis and inhibition of c-erbB-2 in breast cancer cells by indole-3-carbinol. Nutrition and Cancer, 43(1), 120-127.
5. Rahman, K. W., & Sarkar, F. H. (2005). Inhibition of nuclear translocation of nuclear factor-κB contributes to 3,3′-diindolylmethane-induced apoptosis in breast cancer cells. Cancer Research, 65(9), 364-371.
6. Kim, Y. S., & Milner, J. A. (2005). Targets for indole-3-carbinol in cancer prevention. The Journal of Nutritional Biochemistry, 16(2), 65-73.
7. Bradlow, H. L., Michnovicz, J. J., & Telang, N. T. (1991). Effects of dietary indole-3-carbinol on estradiol metabolism and spontaneous mammary tumors in mice. Carcinogenesis, 12(8), 1571-1574.
8. Wu, T. Y., Saw, C. L., Khor, T. O., & Pung, D. (2010). Inhibition of tumorigenesis by dietary indoles and isothiocyanates. In Bioactive Foods in Promoting Health (pp. 49-65). Academic Press.